- Te meg mit...? - és alig hogy befejezhettem volna megragadta a vállamat és belökött a szobába, eközben bezárta maga mögött az ajtót. Ezt mégis mire véljem?

 

  A világ egyik pillanatról fordult át a másik oldalára. Először minden olyan zavaros volt. Amióta megismertem Ront, az életem egy kusza drámai színdarabhoz hasonlít. Igaz, eddig még nem történt olyan sok minden, mint ami majd várhatóan bekövetkezik. Félek. Félek a jövőtől. Ami ismeretlen számomra, automatikusan félni kezdek tőle. A jövőm is pont ilyen.

 Hatalmas félelemérzet uralkodott el rajtam. A fiút ugyan alig ismertem, de valamiért akkor sem szerettem volna, ha elgázolja egy vonat. Kötött hozzá valami. Azt hiszem, talán a kíváncsiság. Többet akartam róla tudni és azt szerettem volna, ha ő is megtud rólam pár dolgot. Dolgokat, amiket még senkinek sem árultam el.